A világ tele van jó kérdésekkel.
Mi szeretünk utánajárni.
Kapcsolódó cikkek és érdekességek egy helyen.
A bonobók gesztusokat értelmeznek, a méhek felfogják a nullát, a termeszek tervrajz nélkül építkeznek, a polipok pedig csalétket használnak. Hat példa mutatja meg, milyen sokféle lehet az állati intelligencia.
A delfinek gazdag hangkészlettel, a hollók hangokkal és testtartással, az ugrómajmok pedig rendezett jelzéssorokkal adnak át összetett információkat.
A dauriai pikák lehetséges veszély esetén ultrahangos jelzéseket adnak. A felfedezés szerint ez a kommunikációs forma gyakoribb lehet az emlősöknél, mint eddig hitték.
Egy ananásszal végzett kísérlet szerint a csimpánzok ritkábban lopnak barátaiktól, és a konfliktusokat is gyorsabban rendezik közeli társaikkal.
A madarak és az emlősök összetett idegi rendszerei egymástól függetlenül alakulhattak ki. Az eredmények szerint az absztrakt gondolkodásra képes agy többször is megjelent az evolúció során.
A telihold felé vonyító farkas képe erősen él a mítoszokban és a kultúrában, tudományos alapja azonban nincs. A farkasok így kommunikálnak, összehangolják a falka mozgását és jelzik területük határait.
Egy 15 kutatást összegző áttekintés szerint a kutyák és gazdáik valóban hasonlíthatnak egymásra. A külső egyezés már a választáskor szerepet kaphat, a személyiségbeli hasonlóság pedig idővel erősödhet.
A vadon élő indrik magasabb hangoknál nagyobbra nyitják a szájukat. Ez módosíthatja hangképző szerveik rezonanciáját, és az operaénekesekéhez hasonló elven erősítheti fel az éneküket.
Az állatvilágban fajonként nagyon eltérő viselkedésminták léteznek, az embereket pedig a kultúra is formálja. Ezért a farkasokra, oroszlánokra vagy más állatokra épülő hasonlatok nem adnak megbízható magyarázatot az emberi viselkedésre – az alfahím elmélete pedig különösen félrevezető.
Az ugatás okának felismerése után következetes, jutalmazásra épülő tréninggel mérsékelhető a hangoskodás. A hirtelen viselkedésváltozás azonban egészségügyi gondot is jelezhet.
A farkasangolna nem az angolnák rokona. Erős fogazatával tengeri sünöket és más kemény burkú gerincteleneket fogyaszt, párjával pedig egy őrzött búvóhelyen él.
A keleti disznóorrú sikló előbb sziszegő támadással blöfföl, majd ha ez nem válik be, görcsöket és halált színlel, hogy megtévessze a ragadozót.
