Egy késő triász kori Plateosaurus trossingensis maradványain azonosították a dinoszauruszoknál ismert legrégebbi csontvelőgyulladást. A „Theoplatinak” becézett állat jobb mellső végtagját annyira átformálta a krónikus betegség, hogy felkarcsontja összenőtt a lapockájával. A mintegy 220–215 millió éves leletet svájci és osztrák kutatók vizsgálták.

A sérülések, betegségek, fejlődési rendellenességek és parazitafertőzések fosszilizálódott nyomai sokat elárulhatnak a kihalt állatok élettanáról, életmódjáról, valamint fajon belüli és fajok közötti kapcsolatairól. Több mint húsz dinoszauruszfaj csontjain találtak már ilyen elváltozásokat.

Egy Amurosaurus riabinini mellső végtagján például rosszul összeforrt törést mutattak ki, amely súlyos kellemetlenséget okozhatott, és talán az állat pusztulásához is hozzájárult. Számos ragadozó theropoda koponyáján harapásnyomok őrzik a köztük lezajlott agresszív összecsapásokat. Egy meghatározatlan tyrannosaurida állkapocscsontjába egy másik tyrannosaurida foghegye ékelődött, ami arra utal, hogy az ilyen támadások egy része fajon belül történt.

Egy Daspletosaurus koponyája még a kannibalizmusra is bizonyítékot szolgáltatott. A begyógyult, még életében szerzett sérülések mellett az alsó állkapcson halál utáni harapásnyomokat találtak, amelyeket feltehetően egy másik Daspletosaurus ejtett a tetemen. A nem madár dinoszauruszoknál dokumentált kóros jelenségek közé törések, testrészek elvesztése, harapások és csontkarcolások, daganatok, fejlődési zavarok és fertőző betegségek – köztük heveny légúti fertőzések – is tartoznak. Egyes betegségekre csak a megkövesedett lábnyomok rendellenességeiből lehet következtetni.

A dinoszauruszok betegségeinek fosszilis története szinte a csoport kialakulásáig nyúlik vissza. A mintegy 230 millió éve, a mai Argentína területén élt ragadozó Herrerasaurus ischigualastensis koponyáján például gyógyuló harapásnyomokat fedeztek fel.

### Százával kerültek elő a plateosaurusok csontjai

A most vizsgált Plateosaurus trossingensis maradványai a svájci Klettgau-formáció középső–késő nori korszakban, mintegy 220–215 millió éve keletkezett rétegeiből származnak. A Plateosaurus a késő triász egyik legnagyobb és legismertebb dinoszaurusza volt. A 19. század első felében leírt korai sauropodomorpha fajától függően 5–10 méter hosszúra nőhetett, tömege pedig 600 kilogramm és 4 tonna között lehetett.

Legközelebbi rokonai a jura és a kréta hosszú nyakú, hosszú farkú sauropodái voltak, maga a Plateosaurus azonban csak mérsékelten hosszú nyakkal rendelkezett. Farka viszont meglehetősen hajlékony lehetett, és egy újabb vizsgálat szerint védekezésre is használhatta.

A nemzetséghez tartozó állatoknak mintegy száz, részben csaknem teljes csontváza ismert. A délnyugat-németországi Svábföldön olyan sok Plateosaurus-csont került elő, hogy a dinoszauruszt „sváb lindwormnak” nevezték el. A teljesebb csontvázak gyakran jellegzetes, úgynevezett békapózban fekszenek: hason, a test alá húzott hátsó lábakkal és hátrafelé nyúló mellső végtagokkal. Ezt azzal magyarázzák, hogy az állatok ingoványos sárba süppedtek, majd hiába próbáltak kiszabadulni.

A leletek nagy száma miatt a kutatók sokat tudnak a Plateosaurus testfelépítéséről, növekedéséről és egyedfejlődéséről. A csontokon fennmaradt betegségek azonban eddig kevés figyelmet kaptak; korábban csupán a farokcsigolyák egyik sérülését írták le részletesen.

### A koponya és a nyak elveszett az ásatáson

A Theoplatinak nevezett, NMZ 1000001 jelzésű példányt 2018-ban találták az észak-svájci Frick lelőhelyén. Eredetileg a „Frosch”, vagyis „béka” nevet kapta jellegzetes testhelyzete miatt. Csontváza csaknem teljesen fennmaradt, a fejét és a nyakát azonban véletlenül eltávolították az ásatás során.

A hiányzó részeket később ugyanonnan származó más plateosaurusok alapján rekonstruálták. A helyreállított csontváz jelenleg a Zürichi Egyetem Természettudományi Múzeumában látható. Az elveszett vagy tudományos szempontból különösen fontos csontokat másolatok helyettesítik, hogy az eredetiek továbbra is vizsgálhatók és összehasonlíthatók legyenek.

A kutatók figyelmét elsősorban a jobb mellső végtag keltette fel. A krónikus csontvelőgyulladás rendkívül ráncossá tette a csont felszínét, belső szerkezetét pedig nagymértékben átépítette. A felkarcsont velőürege például a kompakt csontszövet erőteljes burjánzása miatt egyenetlenné vált.

Az elváltozás következtében a felkarcsont összenőtt a lapockával, így a végtag mozgása jelentősen beszűkült. Ez az állatnak feltehetően komoly kellemetlenséget okozott. Theoplatinál sérült farokcsigolyákat is találtak; ezek talán akkor károsodtak, amikor az állat kétségbeesetten próbált kijutni a sárcsapdából.

### Idős és szokatlanul nagy példány volt

A csontszövet súlyos elváltozásában az állat előrehaladott kora is szerepet játszhatott. Theoplati 7,7–7,8 méter hosszú lehetett, vagyis jóval nagyobb volt a Fricknél talált plateosaurusok 4,8–6,5 méteres átlagos mérettartományánál.

Egy borda vékony csiszolatában 22 növekedési szünetvonalat, úgynevezett LAG-ot számoltak meg. A csont későbbi átépülését és a velőüreg tágulását is figyelembe véve a dinoszaurusz 23–25 évesen pusztulhatott el, csontváza pedig körülbelül 13 éves korára érte el az érettséget.

Korábbi kutatások a Plateosaurus csontvázának kifejlődését 11–13, illetve 16–21 éves kor közé tették. Az új eredmény jelezheti, hogy a nemzetségen belül változatos volt a növekedés és az egyedfejlődés üteme, de a módszertani bizonytalanságok miatt óvatosan kell értelmezni.

### Valószínűleg egy sérüléssel kezdődött

A Klettgau-formációból nem ismertek nagy testű ragadozók: az ott leírt Notatesseraeraptor frickensis theropoda mindössze körülbelül három méter hosszú volt. Emiatt kevéssé valószínű, hogy Theoplati elváltozását egy sikertelen ragadozótámadás okozta.

A kutatók szerint a legvalószínűbb diagnózis az előrehaladott csontvelőgyulladás, vagyis osteomyelitis. A betegség a mai állatoknál is ráncossá teheti a csontfelszínt, és egyenetlenné alakíthatja annak szerkezetét. Alternatív magyarázatként szeptikus ízületi gyulladás is felmerült, vagyis az ízületeket körülvevő ízületi hártya fertőzése. Fosszíliákon a kétféle elváltozást gyakorlatilag lehetetlen biztosan elkülöníteni.

A mai madaraknál és hüllőknél az ilyen betegségek rendszerint valamilyen sérülés, például csonttörés nyomán alakulnak ki. A károsodott csontszövet mennyisége és az átépülés súlyossága alapján Theoplati betegsége valószínűleg évekkel a halála előtt kezdődött.

A lelet azt is megerősíti, hogy a kifejlett plateosaurusok főként két lábon jártak, nem pedig négy végtagon, ahogyan korábban feltételezték. Ha egy ekkora állatnak éveken át egy szinte mozdulatlan, mankószerű mellső végtagra kellett volna támaszkodnia, annak a csontváz más részein, az egészséges csontok deformációjában is nyoma maradt volna.

### A múzeumi modellen a beteg váll is látható

Theoplati életnagyságú modelljét 2020 szeptembere óta állítják ki a múzeumban. Alkotói a fosszília és az egykori környezet kapcsolatát is bemutatják: a dinoszaurusz élete utolsó óráiban óriási Equisetites arenaceus zsurlókkal benőtt, süppedős agyagos sárban vergődhetett.

A modell első vázlatait John Sibbick paleoművész készítette. A rekonstrukció a Plateosaurus testtartásáról és külsejéről alkotott legújabb elképzeléseket követi: az állat két lábon áll, bőrét pedig a későbbi sauropodák kültakarója alapján megformált pikkelyek borítják.

Színeit más nagy növényevő dinoszauruszok ismert mintázatai ihlették. Mivel Theoplati nyílt vidéken élt, bőrét barna és zöldes árnyalatúra festették, feltűnő foltok és csíkok nélkül. A beteg vállrészt világosabb hegszövettel jelölték.

A nyak tövéhez hipotetikus bőrtüskéket is illesztettek. Ilyeneket korai sauropodomorpháknál még nem írtak le, későbbi sauropodáknál – például a Diplodocusnál – azonban ismertek. Jelenlétük nem mond ellent a rendelkezésre álló adatoknak, és további védelmet nyújthattak a sérülékeny nyaknak.

A lelet osteológiai és szövettani vizsgálatát ismertető tanulmány 2025-ben jelent meg a Swiss Journal of Palaeontology folyóiratban.