Oroszország legnagyobb nem atommeghajtású jégtörője akár egy helyben is képes megfordulni. A Viktor Csernomirgyin azonban nemcsak erejével tűnik ki: dinamikus helymeghatározó rendszere és azimut hajtóművei sokoldalú munkahajóvá teszik.

## Hétéves építés, sajátos becenév

A legénység tagjai – talán a kapitány kivételével – többnyire „Viktor Sztepanyicsnak” nevezik a hajót, és láthatóan a néhai kormányfő, Viktor Csernomirgyin természetéhez hasonlítják. A fedélzeten azt mondják, „Viktor Sztepanyics kiszámíthatatlan személyiség” – és nem mindig egyértelmű, hogy az emberről vagy a hajóról beszélnek.

A jégtörő hét évig épült. A kikötői, majd a tengeri próbák után már munkába is állt a Finn-öbölben, ahol a téli hajózás során más hajók jégen való átvezetését segítette. Már csak a jégpróba van hátra: a megfelelő, két-, esetleg háromméteres jeget a következő évben keresik majd meg hozzá.

## Szállodai kényelem a fedélzeten

Aki korábban csak teher- vagy halászhajón járt, annak fényűzőnek tűnhet a Viktor Csernomirgyin belseje. Az utaskabinok szállodai szobákra, a kapitány és tisztjei lakrészei pedig lakásokra emlékeztetnek; még valódi fürdőkád is van bennük. A tágas hajón edzőterem, medence, szauna és videotéka is helyet kapott, a lépcsők sem szűkek. A felépítmény hat szintje között halk zenét játszó utaslift közlekedik.

A jégtörőkön ez nem számít kirívónak: a beszámolók szerint a Jermak kapitányi lakrésze még fényűzőbb volt. A kényelmet részben a hajó méretei és kialakítása teszik lehetővé – a raktér mellett is bőven maradt hely –, részben pedig a munka sajátosságai indokolják.

A fedélzeten az Iridiumtól a VSAT-ig különféle műholdas rendszerek jeleit képesek fogni. Ezek elsősorban a navigációt és a kapcsolattartást szolgálják, de az internetet és a televíziót is biztosítják. Szergej Mulikov első tiszt szerint északon, a hidegben gondoskodni kell a legénység szórakozásáról is.

Az edzőterem mellett egy apró fodrászhelyiséget is kialakítottak mosdóval, székkel és tükörrel. Van gyengélkedő, fertőző betegek elkülönítésére szolgáló szoba, műtőasztal, fogászati rendelő és röntgenkészülék is. Utóbbit a legénység maga szerelte össze, készített vele felvételt az egyik tengerész kezéről, majd ismét szétszedte. Amíg a hajó a kikötőben áll, nincs a fedélzeten sem orvos, sem fodrász; ha szükséges, a szakács vág hajat.

A konyha tágas és jól felszerelt. Külön sütőrészleg, nagy munkagépek és méretes hűtők segítik a szakácsok dolgát. A hullámzás közbeni főzéshez szükséges rögzítések ugyanakkor nem látszanak, a szakács szerint azonban még ők sem ismerték ki teljesen az új hajót. Hasonló a helyzet a gépházban is: az új rendszereket a személyzet még tanulja.

## Horgony nélkül tartja a helyét

A Viktor Csernomirgyin az első orosz jégtörő dinamikus helymeghatározó rendszerrel. Ennek segítségével horgony leeresztése nélkül is képes egy ponton maradni: hajtóműveivel valós időben ellensúlyozza a szél és az áramlatok hatását. Akár helyben is megfordulhat.

A rendszer két Azipod azimut hajtóműből, két orrsugárkormányból, a központi hajócsavart hajtó tengelyből és az ezeket valós időben vezérlő elektronikából áll. A Viktor Csernomirgyin előtt a Lukoil két, jégtörő támogatást nyújtó hajója kapott ilyen rendszert; ezek az északi mezőkről érkező kőolaj átrakását segítik.

A jégtörőnek is főként az olajipari feladatok miatt van szüksége erre a technológiára. Fúró- és kitermelőplatformokat szolgálhat ki: nemcsak a jeget törheti fel körülöttük, hanem embereket, üzemanyagot és általános rakományt is szállíthat, valamint tüzek oltásában is részt vehet.

Jégtörőkön csak nemrég kezdték alkalmazni a dinamikus helymeghatározást. Korábban főleg vontatóhajókon, ellátóhajókon és tengeri fúróplatformokon használták, amelyeknek folyamatosan korrigálniuk és stabilizálniuk kell helyzetüket. Ilyen rendszer tartja helyben például azokat az úszó platformokat is, amelyekre a SpaceX rakétafokozatai leszállnak, és a Sea Launch tengeri űrrepülőtér is rendelkezett vele.

A technológia kritikusai szerint egy jégtörőnek nincs rá igazán szüksége, Alekszandr Truhanovics kapitány azonban másként látja. A rendszer valóban csak nyílt vízen használható, jégben nem, a korszerű jégtörők viszont többcélú hajók. A Viktor Csernomirgyin minden olyan munkánál bevethető, amely pontos hely- és iránytartást követel, így fúrásnál, csővezeték-fektetésnél, búvármunkáknál vagy a tengerfenék kutatásánál is.

## Közelebb mehet a jégbe szorult hajókhoz

Az orosz jégtörőn először alkalmazott azimut hajtóművek a jégben is előnyt jelentenek. A hajó akár három méterre megközelítheti a bajba jutott járművet, míg hagyományosan körülbelül tíz méter a megszokott távolság. A hajtóművek a hajótest körüli jég feltörését is felgyorsítják. Ez biztonsági szempontból fontos: minden jégben töltött óra további veszélyt jelent.

A jégen való hajókísérés során egy másik újítás, az automatizálási rendszer is jól vizsgázott. Működése az autók sebességtartó automatikájához hasonlítható: kikötőben a feladatok nagy részét átveszi, így a parancsnoki hídon akár egyetlen ember is elegendő lehet.

## Négy óriási dízelgenerátor

A gépházban négy, egyenként 8,7 megawattos dízelgenerátor dolgozik. Ezek táplálják a központi tengelyt és az Azipod hajtóműveket is. Kisebb segédgenerátorok biztosítják a fűtést és a villamos energiát álló helyzetben, ám a honi kikötőben ezeket sem használják, mert olcsóbb a partról vételezett áram.

A hajón nincs egyetlen központi üzemanyagtartály. A 7500 tonnás teljes készletet nem lehetne egy helyen biztonságosan tárolni, ezért a tartályokat a hajó különböző részeiben helyezték el. A motorba jutás előtt az üzemanyagot felmelegítik, a kipufogógázokat pedig gőzfejlesztőbe vezetik, amely hőt biztosít a jégtörőnek.

Óriási a különbség a kikötői állás és a jégben haladás között. Munka közben fülsiketítő a gépház zaja, a kabinokat még mínusz 40 Celsius-fokos külső hőmérsékletnél is erősen fűtik, a jég feltörése pedig az egész hajót megrázza – a főgépész szerint jóval erősebben, mint egy mosógép.

Az Azipodok lapátjai négy méter hosszúak. A jég még a hajócsavarok vastag acélját is eltörheti, ezért a jégtörők pótalkatrészeket visznek magukkal. A központi hajócsavar sérült lapátját a nyílt tengeren is ki lehet cserélni: daruval leeresztik az újat, és búvárok szerelik a helyére. Az Azipodok hajócsavarjain viszont csak dokkban lehet lapátot cserélni.

## A legerősebb nem atommeghajtású orosz jégtörő

A Viktor Csernomirgyin tengelyteljesítménye összesen 25 megawatt. Ez jelentős érték: a legerősebb atommeghajtású jégtörő, az Arktika tengelyein ennek mindössze a kétszerese áll rendelkezésre.

Teljesítményét tekintve a hajó nagyjából a Roszmorport legrégebbi dízeljégtörőivel – a Jermakkal, a Kraszinnal és az Admiral Makarovval – van egy szinten. A veterán hajók azonban kevésbé vastag jégen képesek áthaladni, és alacsonyabb a jégosztályuk.

A főgépész szerint a Viktor Csernomirgyin bármilyen hajót át tud vezetni a jégen, akár egy repülőgép-hordozót is. Úgy véli, ha őket küldték volna a Szuezi-csatornában megfeneklett konténerszállítóhoz, azt is le tudták volna vontatni a zátonyról.